2017. október 8., vasárnap

Lettünk

Érinteni vágylak,
mint a csend,
ölelni át a vágyat,
bőröd bársonyán érezd
hevülő, lüktető vérem.
Hallgatni volna jó
hangod, ahogy barna
akkordjaiba mélyül
minden kiejtett szó.
Szememben fényül
szemedet őrzöm,
mosolyokból oldva
lettünk a végtelen tér.

2017. szeptember 16., szombat

2016. január 4., hétfő

Meditációk

1.
a belső csendben
halk szavak hallatszanak
a csend szavai
2.
székemben ülök
kint minden mozdulatlan
hol tél van hol nyár
3.
állandó vagyok
csak a világ változik
múltját keresi



2015. december 30., szerda

A halál pitvarában

útra készülök
mérlegre teszem éltem
súlytalan vagyok

súlytalan vagyok
a halál pitvarában
álmaim nélkül


álmaim nélkül
terheimet rendezem
útra készülök

2015. december 18., péntek

2015. december 13., vasárnap

Te és én

Látod?
A mai este olyan más,
s mégsem,
mert semmi sem változott.
Csak néhány év,
néhány őszhajszál,
s idén is nőttek a gyerekek,
a szájuk be sem áll…

Sárga és vörös rózsák,
már negyvenet fonok csokorba,
számolatlan számok,
a fiatal évek sorra.
S még mennyi, ami vár!
Forró, tüzes nyár,
hólepte fenyőkkel ékes telek,
csendek, ölelések…

Ezek,
mind, mind csak neked.

Látod? A mai este olyan más,
és semmi sem változott…