Mit költő adhat (foszlányok)

szisszenő szellő a csendben
rebbenő szirmokat szór szét
köréd teríti őszöm
maradék ajándékait

lassan lebben az este
hol van már az a mámoros éj
szívek mélyén eltemetve
miről álmodni érdemes

napokra rakott napok
végtelen sora szelídül
néhány percbe virágcsokrok
koccanó poharak közé

a lányok oly nagyok már
néha mintha magad látnád
a tömött reggeli buszon
de hagyod őket játszani

mosolyok szavak csokrai
sosem volt emlékeinkből
lélektől lélekig neked
mert szép ez a mai este