Látod?
A
mai este olyan más,
s mégsem,
mert semmi sem változott.
s mégsem,
mert semmi sem változott.
Csak
néhány év,
néhány őszhajszál,
s idén is nőttek a gyerekek,
a szájuk be sem áll…
néhány őszhajszál,
s idén is nőttek a gyerekek,
a szájuk be sem áll…
Sárga és vörös rózsák,
már negyvenet fonok csokorba,
számolatlan számok,
a fiatal évek sorra.
S még mennyi, ami vár!
Forró, tüzes nyár,
hólepte fenyőkkel ékes telek,
csendek, ölelések…
Ezek,
mind, mind csak neked.
Látod?
A mai este olyan más,
és semmi sem változott…
és semmi sem változott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése